Édes, kedves Mikulás, köszöntünk most téged....
Meg is érkezett a mai nap, illetve mi mentünk el hozzá. Nem is akárhogyan! Kis rénszarvasok, kis krampuszok, piros sapkás kisdiákok, mikulásos ruhákba öltözött fiúk-lányok látogatták meg a Mikulást.
Már korán reggel felkerekedett az alsós „siserehad”, hogy –semmit sem bízva a véletrenre- biztosan megkapják várva várt ajándékainkat. Elsétáltunk a Közösségi Ház elé, meglestük a városi Mikulást, aki már nagyon várt Bennünket. Ezt bizonyítva mindenkinek csomagot, szaloncukrot, üdvözlő kártyát osztott, s az izgatott gyerekhad ezt versekkel, dalokkal hálálta meg.
Örömteli volt az ottlétünk is, de alig vártuk, hogy visszatérjünk az iskolába, hiszen ennek a napnak még közel sem volt vége. Mikulás váró játékkal, filmnézéssel, a csomagok „megdézsmálásával”, színezéssel, dekorálással folytattuk a délutánt, hogy a másnap hozzánk érkező iskolai Mikulást teljes is ünnepi díszbe fogadjuk.
