„Míg jövőjét építettük, sorsa el volt döntve rég.
Megkívánta, elszerette tőlünk a hatalmas ég.
Nem törődve semmit azzal, hogy szívünknek fájni fog:
Jöttek érte s mosolyogva vitték el az angyalok! „(Ábrányi Emil)
November 9-én, még úgy mentél ki az iroda ajtaján, hogy lesz pár vizsgálat, terápia –pihensz, megerősödsz s jössz vissza közénk, és dolgozunk, alkotunk tovább. Minden nap bíztunk, reménykedtünk, imádkoztunk. Még otthonról is dolgoztál, segítetted a munkánkat, instrukciókat adtál. Valóban úgy tűnt , hogy ez csak egy „home office” , ami nemsokára véget ér. Hittük s vártuk a csodát…
Aztán december 5. délelőttjén először azt a hírt kaptuk, hogy egészséged megrendült: iskolánk kápolnájában imádkozni kezdtünk –akkor még nem tudtuk, ezzel már az” utolsó utadat „segítettük …a kápolnából visszaérve Tibor atya hozta a szomorú és fájdalmas hírt: visszaadtad lelkedet a Teremtőnek…sem felfogni nem tudtuk, sem elhinni nem akartuk.
Döbbenet, fájdalom, értetlenség, mérhetetlen szomorúság költözött a szívünkbe. Zavartan és értetlenül tekintettünk egymásra s nem hittük el a hihetetlent- a bizonyosságot. Mindannyiunkat megrendített ez a felfoghatatlan és tragikus hír.
„Elhalt a szó, a mosoly megfagyott. / Csend lett , fájó , tehetetlen állapot !
Talán csak álmodom, nem ez nem történhet meg, én tudom.”
Egy rendkívüli, nagyreményű szakembert, kollégát s egyben egy igaz barátot vesztettünk el személyedben.
2015-ben, amikor iskolánk pedagógusa lettél még csak „dédelgettük „közös szakmai álmainkat. Matematika-számítástechnika szakos tanárként kezdted pályafutásodat intézményünkben, akkor még a Nyírteleki Általános Iskolában. Nem sokkal később igazgató-helyettesként lettél együttműködő társam a vezetésben. Nyugodt, megfontolt, higgadt , bölcs gondolataidra, meglátásaidra nagy szükségem volt ! Merészen belevágtunk egy nagy „építkezésbe „és 2017-től már a Szent Anna Katolikus Általános Iskola vezetői lettünk! Mindig mondtuk: mi már létrehoztunk valami maradandót… Bizony Gábor! A Te neved már bekerül intézményünk virtuális emlékkönyvébe, hiszen újító gondolataid, mindig megalapozott szakmaisággal végzett feladataid, lelkiismeretes munkavégzésed, gyermekközpontú gondolkodásod, kollégáid felé tanúsított segítőkészséged építette az iskolánk pozitív „arculatát”. S mindezt sajátos humorod, derűd és a bizonyos „gáboros „ mosoly csak tovább erősítette.
Akár pedagógus, vagy technikai dolgozó, akár tanítvány, vagy szülő számára mindig elérhető voltál: meghallgattad a hozzád fordulót s mindig tudtál segíteni, instrukciót adni. Nekem pedig támaszom , bástyám voltál . Nemcsak a házastársaknak lehet másik fele… Együtt „építkeztünk”, együtt alakítottuk, közös „gyermekként” nevelgettük, fejlesztettük iskolánkat. Mi minden belefért ebbe a pár közös évbe! Óriási terveink, céljaink voltak. Jó kapcsolatot ápoltál más intézményekkel s igazi szívügyednek tekintetted , hogy mindig legyen elég „utánpótlásunk” és a tanítványaink jól érezzék magukat , szép környezetben tanuljanak . Óvodai –iskolai közös programokat szerveztél, pályázatokat írtál, külföldi utazások lehetőségét teremtetted meg pedagógusnak s diáknak egyaránt. Büszke voltál a Szent Anna Katolikus Általános Iskolára , és hitelesen képviselted bárhol, bármilyen helyzetben .
Példaértékű elhivatottsággal végezted ezt a sokszor nem könnyű pedagógus pályát, állandóan fejlesztetted magad, tanultál – ebben a tanévben is minősítésre készültél …
Aztán hirtelen elmentél – egy kedden, még ekkor is „szentannáshoz” hűen – hiszen Szűz Mária édesanyja a „kedd asszonya” … Itt maradtak a félbemaradt feladatok, a kimondatlan szavak és a sok –sok emlék, amely segítségével szívünkben örökké élni fogsz!
Kedves Gábor! Pótolhatatlan, megismételhetetlen lényed fájó űrt hagy magad után kollégáid, barátaid, tanítványaid, családod körében.
Ez most a búcsú pillanata, a búcsúé –amit nem mondhattunk ki személyesen: búcsúzik Tőled a Szent Anna Katolikus Általános Iskola valamennyi dolgozója, tanulója és szülői közössége. Búcsúzunk Tőled, mi, akik második családod voltunk. Hiányozni fogsz!
Áldott emléked megőrizzük! Nyugodj békében! Az örök világosság fényeskedjen Neked mindörökké!
„Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön
Mikor ők maguk már régen nincsenek a helyükön,
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk…”
Vezetőtársad, kollégád, barátod: Horváth-Bócsi Irén (Irénke)